Rólam
Empatikusan, ítélkezés nélkül kísérlek – kérdésekkel, tükröt tartva, olykor szokatlan megközelítésekkel. A színházi világból hozom azt a figyelmet és érzékenységet, ami segít rálátni a belső szerepeidre, elakadásaidra és erőforrásaidra is.
Sőregi-Ménesi Heléna vagyok. Coach, csoportvezető, színháztudomány mesterszakos színházi nevelési szakember.
Az ilyen bemutatkozásokban mindig nehéz, hogy melyik címkénket helyezzük előtérbe, melyik az, amelyik a legtöbbet mondd el rólunk.
Talán most így mindent összevetve azt választom: Heléna vagyok, segítő szakember.
8 éve foglalkozom emberekkel. Tartottam/tartok foglalkozásokat tinédzsereknek, nyugdíjasoknak, enyhe és középsúlyos fogyatékossággal élő fiataloknak, hátrányos helyzetű fiataloknak, súlyos betegséggel élő fiataloknak, és végül, de nem utolsó sorban teljesen “hétköznapi” felnőtt embereknek.
6 évvel ezelőtt tehát elkezdtem komolyabban önismerettel foglalkozni. Az autogén tréning, a gyászfeldolgozás módszer, a sématerápia, a mindfullness, a szomatodráma, a táncterápia és sok-sok egyéni pszichoterápia és coaching által végre térképet kaptam magamhoz. Egy új világ tárult elém.
Megnyugvás volt végre fogalmakat kapni bizonyos működésmódjaimra.
Aztán egy nagyon komoly IV. stádiumú endometriózis műtétet követően megálltam. Ha én nem is tettem volna, a testem megálljt parancsolt. Körbenéztem, hogy merre kellene tovább indulnom, és a fent említett módszereknek köszönhetően egyszer csak világossá vált, hogy a coaching lesz az egyik új út, amin el szeretnék indulni.
Az én módszerem
Coachként a színház világából hozom magammal azt a különleges érzékenységet, ami a jelenlétre, a legbelső működések észlelésére és az emberi történetek mélyebb rétegeinek megértésére tanít.
Munkámban gyakran használok drámapedagógiai és színházi eszközöket, mert hiszem, hogy van, amit nem lehet „csak” szavakkal megérteni – van, amit meg kell élni, ki kell próbálni, meg kell mozdítani. Egy-egy metafora, szerep, történet, testérzet vagy imagináció sokszor közelebb visz önmagunkhoz, mint a racionális magyarázat. Az ilyen módszerek lehetővé teszik, hogy klienseim mélyebb rétegekhez is kapcsolódjanak – és hogy ne csupán megértsék, de át is alakítsák saját belső történeteiket.
A színház megtanított figyelni. Arra, ahogyan egy ember belép egy térbe, hogyan viszi a testében a történeteit. Arra, hogy a kimondatlan legalább annyira fontos, mint az, ami hangosan elhangzik. Hogy minden szerep mögött ott van egy ember, és minden ember mögött számtalan belső szerep. Ezt a fajta mély, figyelmes, nem siettető jelenlétet hozom magammal a coachingba is.
Samuell Beckett
Miért „Fail Better”?
„Mindig ez. Soha más. Mindig a próbálkozás. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.”
Samuel Beckett idézete nem a kudarcról szól — hanem arról, hogyan lehet a kudarc része a növekedésnek, nem pedig az ellentéte.
Az önismereti munka során gyakran ott találkozunk önmagunkkal, ahol megbicsaklunk, ahol újra ugyanabba a mintába lépünk, ahol hiába értjük, mégsem tudjuk rögtön másképp csinálni. Ez nem gyengeség – hanem emberi tapasztalat.
A változás nem lineáris. A gyógyulás sem az. A fejlődés sokszor úgy néz ki, hogy ugyanabba a helyzetbe kerülünk, de már egy kicsit máshogyan reagálunk. Már észrevesszük. Már meg tudunk állni. Már meg merjük kérdezni: Miért pont most történt ez újra?
A „Fail Better” nekem azt jelenti: nem baj, ha még nem tökéletes — ha már tudatosabb, az is elég.
Minden kudarc, újrakezdés vagy önmagunkkal való szembesülés lehet kapu valami mélyebb megértéshez. És ez a fajta bátorság, őszinteség, kitartás – az, ami az önismereti munkát valódi belső úttá teszi.
Ebben az úton kísérek – nem ítélkezve, nem sürgetve, hanem együtt haladva veled: ahányszor csak kell, újra megpróbálva. És ha kell, újra. De jobban.